Olaszország 2015 július

Olaszország 2015. július 15-25. (Róma és Toszkána)

Szervezés, előkészületek

Hogy honnan jött az ötlet? Igazából Rómába Timi szeretett volna elmenni, Toszkána pedig az én régi álmom volt. Így logikusnak tűnt összekötni a kettőt, így egy repülőjeggyel mindkettőnk álma teljesülhet. Szokásomtól eltérően már januárban lefoglaltam a repülőjegyet és rögtön aznap éjjel a szállást is. Ennek az volt a hátránya, hogy 6 hosszú (de még milyen hosszú!!) hónapot kellett várni az utazásra, viszont már ekkor is elkelt a szállások nagy része, vagyis kár lett volna tovább várni. (És anyagi kár is lett volna, hiszen nyilván nem az olcsóbb szállások maradnának a végére.) Mindkét szállás jónak tűnt, közel a központhoz, a vasútállomáshoz (ez különösen Firenzében volt fontos, mert onnan sokat  akartunk utazni), mindkét helyen reggeli is volt a szálláshoz (ezt ritkán szoktuk kérni, de mivel benne volt az árban, nem mondtam nemet), és a képek alapján mindkettő kényelmesnek tűnt. 

Szóval lefoglaltam mindent, innen már csak a várakozás maradt. Amikor a suliban valami felbosszantott, csak ezt mantráztam magamban: "5 nap Róma, 5 nap Toszkána", és már meg is nyugodtam. A nyár elején aztán jöhetett a második etap, vagyis a közvetlen előkészületek. Elővettem az útikönyveket, (Róma, Firenze, Toszkána, Olaszország 2x, még szerencse, hogy komoly gyűjteményem van), de főképpen persze a net. Számos blogot, fórumot, honlapot olvastam végig, jegyzeteltem ki, szinte jobban élvezem ezt a részt (a szervezést, keresgélést), mint magát az utat. 

A legfontosabb a belépőjegyek megrendelése és a Róma-Firenze távolság áthidalása volt. Minden honlap azt ajánlotta, hogy váltsak előre belépőket, ha el akarom kerülni a sorban állást. El akartam kerülni, különösen a várható kánikulában. Viszont nem akartam agyonszervezni a dolgot, jobban szeretem, ha tudunk rögtönözni, nem vagyunk időpontokhoz kötve. Ezért úgy döntöttem, csak a legfontosabb jegyeket veszem meg, a többit majd  a helyszínen. Ráadásul Olaszországban a neten rendelés többe kerül (ez máshol általában fordítva van), vagyis tényleg meg kell gondolni, érdemes-e. Megvettem a jegyet a Vatikáni múzeumokba (ez nagyon megérte, óriási sor mellett masíroztunk el), a Colosseumba, a pisai ferde toronyba (ide másképp be sem jutottunk volna, már két héttel előtte is alig volt hely), mindkét transzferbuszra Rómában a repülőtérről a városba és vissza, valamint megvettem a vonatjegyet Firenzéből Rómába utolsó napra. Elég drága volt a helyjegy, de nem mertem kockáztatni, hogy lekéssük a repülőt hazafelé. Hogy hogy jutunk be a többi múzeumba és hogy megyünk át huszadikán Rómából Firenzébe? Ezt majd a helyszínen megoldjuk.

1. nap 2015. július 15.

Reggel (?) 4.30-kor keltünk, ami azért volt nehéz, mert este sokáig beszélgettünk. 5-kor gyalog elindultunk a buszmegállóba (így csak feleannyit kellett gyalogolni, mint ha vonattal mentünk volna, de aztán Félegyházán bepótoltuk), az 5.25-ös busszal mentünk át Kiskunfélegyházára. Furcsa volt ilyen korán buszozni, és látni, hogy mások (valószínűleg) már munkába mennek. Átgyalogoltunk a vasútállomásra, megvettük a jegyeket, a pénztáros szólt, hogy mondjam el még egyszer, mert nagyon bonyolult: Ferihegy, oda-vissza, kétszer, buszjegy Ferihegy 1-ről Ferihegy 2-re, ha itt vesszük, a MÁV kedvezményt ad, plusz gyorsvonati pótjegy, valamint hazafelé Csongrádra két jegy. Ja, és a fele mára, fele 25-ére. Nem csoda, hogy összezavarodott. A fél hetes vonattal mentünk fel Pestre, még szerencse, hogy ezt a megoldást választottuk, és nem a következő vonattal mentünk Csongrádról, mert akkor simán lekéstük volna a repülőt. A vonat ugyanis megállt egy pár plusz állomáson, ráadásul Ferihegy állomás előtt szinte lépésben haladtunk, többször meg is álltunk. Mindegy, 10.15-kor végre felszálltunk, ezúttal nem az ablaknál ültünk (még akkor vettem a jegyet, amikor nem lehetett helyet választani, utána már csak pénzért lehetett volna módosítani), sajnos nem is nagyon láttunk ki, mert az ablaknál egy olasz pasi aludt szinte egész úton. Pontosan délben szálltunk le Rómában, elég sokat kellett várni a bőröndökre, így lekéstük a 12.35-ös transzferbuszt, ami egyébként a 3-as terminál elől indult, mi pedig az 1-re érkeztünk, szóval még gyalogolnunk is kellett. Addig könyörögtem a nőnek, hogy felengedett bennünket a következő buszra, pedig az már tele volt, így kb. 40 perces buszos városnézés (mi így hívtuk) után már meg is érkeztünk a Termini központi pályaudvar mellé. Jól megjegyeztük a helyet, mert innen megyünk majd visszafelé is. Innen kb. 20 perces gyaloglás után értünk a szállodához (a térképen persze közelebbinek tűnt, de közben felidéztük a londoni gyaloglást, ahhoz képest ez könnyed séta volt). A szálloda kívülről és belülről is gyönyörű volt, sajnos a szobánk az alagsorban volt, a járdára nyílt az ablaka, amin egyáltalán nem lehetett kinézni, elég zajos is volt. Viszont kényelmes, tiszta, jól felszerelt volt. Lezuhanyoztunk, és már indultunk is be a városba. Visszasétáltunk a Terminihez (bőrönd nélkül rövidebbnek tűnt az út!), megvettük a 3 napos jegyünket (kicsit drágább, mint amit a neten olvastam) és borzasztóan finom fagyit vettünk a Terminivel szembeni téren. Csodálatos utcákon, tereken át (útba ejtve a Santa Maria Maggiore székesegyházat) leértünk a Colosseumhoz. Sokkal szebb volt, mint a képeken, talán azért, mert nem abból az irányból közelítettük meg, ahonnan fényképezni szokták. (Én mindig autókat láttam mellette, olyan volt, mintha egy közlekedési csomópont lenne.) Gyönyörű volt az alkonyi fényben, sok fával, parkkal a háttérben. Rengeteg képet csináltunk, Timi persze szelfizett is. Találkoztunk rengeteg árussal, akik mind szelfibotot akartak eladni nekünk. Elindultunk haza a Via Labicana, Viale Manzoni útvonalon, az egyik sarkon találtunk egy nagyobb boltot, bevásároltunk, otthon pedig kényelmesen megvacsoráztunk: friss, meleg bagett, vaj, sajt, sonka, tej, őszibarack, még egy kis vörösbort is vettünk, ami 5 napig kitartott, mert csak én ittam. Igaz, végül Timit is sikerült rábeszélni, hogy megkóstolja. Este 11-kor már aludtunk is.

2. nap 2015. július 16.

Reggel 7.30-kor keltünk, megreggeliztünk a szállodában (a negyediken volt a terasz, római tetők a háttérben, finom reggeli, friss narancslé, mi kell még??) Elindultunk a Vatikánba, a metrón rengetegen voltak, úgy utaztunk, mint a heringek. A metrón „beszélgettünk” egy nénivel, Timit dicsérte, sajnos csak olaszul beszélt, de azért jól elvoltunk. A lényeget megértettem, aztán angolul válaszolgattam, vagy mutogattunk. A metró a Tiberisnél feljött a felszínre, így láttuk a folyót. A hölgy kijavította a kiejtésemet, nem Tevere, hanem Tevere, én mindig azt hittem, az olaszban az utolsó előtti szótagon van a hangsúly, de úgy tűnik, vannak kivételek. A metrómegállótól elsétáltunk a Szent Péter térre, megcsodáltuk a teret és a bazilikát kívülről, megálltunk azon a helyen a tér közepén, ahonnan a 4 oszlopsor egynek látszik. Utána elsétáltunk a fal (és a hosszú sor) mellett a Vatikáni Múzeumokhoz. Kicsit hamarabb értünk oda, mint ahogy a jegyünk szólt, de szó nélkül beengedtek bennünket. Gyönyörű volt a múzeum, de borzasztóan fárasztó, több kilométert gyalogoltunk. Nekem legjobban a falikárpitok terme és a térképek terme tetszett, az utóbbiban érdekes volt látni, hogy néztek ki a középkorban a városok. Megnéztük Raffaello-tól az Athéni iskolát és a Disputát és persze a végén a Sixtusi-kápolnát. Óriási volt, de jól lehetett látni a festményeket és a freskókat. Mivel az egyik teremben vettünk egy magyar nyelvű útikönyvet Rómáról, amiben volt egy kihajthatós kép a kápolna mennyezetéről, így pontosan be tudtuk azonosítani a részleteket. Érdekes volt, hogy néhány percenként több nyelven (és elég hangosan) csendre intettek bennünket. Viszont az egész épületben lehetett fotózni, a kápolnában nem, de ez keveseket zavart…

Utána visszamentünk a városba, kipróbáltuk a 19-es villamost, egy ideig jó irányba vitt, de a Tiberisen túl elkanyarodott északra, ezért leszálltunk. Átszálltunk egy buszra, ami kivitt a Tiburtina állomásra, onnan metróval mentünk haza. Lezuhanyoztunk, és elindultunk a strandra. Sajnos a villamos, amire felszálltunk, szintén rossz irányba ment, így visszamentünk a Terminihez, onnan metróval a Piramide megállóhoz, onnan indult a HÉV a tengerpartra. 17.40-kor indultunk, kb. 40 perc volt az út, az utolsó megállónál, Cristoforo Colombo-nál szálltunk ki. Lementünk a partra, szinte senki sem volt már ott, miénk volt a tenger! A víz csodálatosan tiszta volt, csak mi voltunk a vízben, gyönyörű volt a naplementében a tenger! A parton megettük a tegnap vásárolt dolgokból készült szendvicseket, megszáradtunk, átöltöztünk, (nem volt egyszerű), aztán a 20.30-as HÉV-vel visszamentünk a városba. Este 10-kor értünk haza, zuhany és alvás.

3. nap 2015. július 17.

Reggel hétkor keltünk, reggeli után indulás a Vatikánba. El akartuk kerülni a tömeget a metrón és a hőséget. Az előbbit sikerült, az utóbbit nem. Gyorsan odaértünk, beálltunk a sorba (nagynak tűnt, de gyorsan haladt) és a biztonsági ellenőrzés után bementünk a Szent Péter bazilikába. Óriási, lenyűgöző, van a közepén egy jel, hogy mekkora a világ többi temploma, ott volt az Esztergomi bazilika is. Utána felmentünk a kupolába (lift + lépcső), először belülről láttuk a kupolát (és így fentről a templomot), aztán a kupola oldalán futó lépcsőn felmentünk egészen a tetejéig. Gyönyörű volt a kilátás, felmentünk egészen a szobrokig, amiket a térről láttunk. Megérte a fáradtságot. Aztán lejöttünk, vettünk jégkását, nagyon jól esett a hőségben, végigsétáltunk az Angyalvárba vezető úton, aztán át a hídon. Megkerestük a Piazza Navona-t, lefényképeztük a szökőkutakat és az épületeket, aztán elmentünk a Campo del Fiori-ra, megebédeltünk, aztán haza sziesztázni. Délután visszametróztunk a központba, elmentünk a spanyol lépcsőhöz, kis csalódás, egyetlen szál virág sem volt a lépcsőn, így nem volt olyan szép, ráadásul a templomot, ami a lépcső tetején áll, éppen renoválták. Aztán Trevi-kút, sajnos ezt is renoválták, csak egy kis medencébe lehetett bedobni a pénzt (megtettük), aztán megvacsoráztunk, utána fagyi és jégkása, a Corso-n elsétáltunk a Piazza Venezia-ra. Megnéztük a Vittorio Emmanuele emlékművet, majd átmentünk a Tiberis-szigetre, ahol éppen egy fesztivál zajlott, este 10-ig sétáltunk, aztán haza.

4. nap 2015. július 18.

Reggel korán indultunk, megnéztük a Colosseumot, a Forum Romanumot és a Palatinust. Nagyon elfáradtunk, borzasztóan meleg volt, de megnéztünk mindent, Timi előadást tartott a latinfüzetéből. Én kicsit nyűgös voltam, nem bírom a hőséget, ráadásul délben, árnyék nélkül brrr! Hazamentünk, lezuhanyoztunk, délután pedig elmentünk vásárolni, a Coin-ban vettünk Timinek egy farmerdzsekit, aztán a Terminin megkérdeztük a vonatot (elég drága lenne a jegy Firenzéig, 43 Euro kettőnknek), átmentünk a Tiburtinára, ott megkérdeztük a buszt, kiderült, hogy az csak 10 Euro fejenként, igaz tovább tart, de mindegy, ráérünk. Utána megint hazamentünk, letettük a vásárolt cuccot, aztán villamossal elmentünk a Circus Maximus-hoz, megnéztük lentről is (délben láttuk a Palatinus-dombról), a Cosmedin-templom sajnos zárva volt, így nem tudtuk betenni a kezünket az igazság szájába. De azért lefényképeztük. Ezután átmentük a Tiberis túlpartjára, kirakodóvásár volt, addig nézelődtünk, hogy nagyon késő lett, már nem járt a villamos, amivel haza akartunk menni, így elég kalandos úton, éjfélre értünk haza.

5. nap 2015. július 19.

Reggeli után megnéztük a Lateráni Szent János bazilikát és a Santa Croce in Gerusalemme templomot. Vettünk egy napijegyet az utolsó napra, és ezután valamikor ellopták a pénztárcámat. Szerencsére kb. 50 Euro volt csak benne, (ami persze elég sok, de nem az összes pénzünk), bankkártya, személyi igazolványok, a két kék kártyánk és Timi diákigazolványa. Bejelentettük a szállodában (a recepciósnak a szeme sem rebbent), letiltattam a bankkártyámat, felhívtam a nagykövetséget, azt mondták, a rendőrségi jegyzőkönyvvel és az igazolványok másolatával haza tudunk majd menni. Elmentünk a Via Petrarca-ra a rendőrségre, kitöltöttem egy papírt, kicsit vártunk, aztán ideadtak egy jegyzőkönyvet (félig angolul, félig olaszul), és kész. Délután elindultunk a Trastevere-re, közben lefényképeztük a piramist, megebédeltünk egy bájos étteremben, aztán az útikönyvet követve tettünk egy sétát a Trastevere-negyedben, lefényképeztünk szép tereket, házakat, templomokat, vettünk jégkását, fagyit, aztán busszal visszamentünk a városba. A buszon eszünkbe jutott, hogy még nem csináltuk meg a „kulcslyukas képet”, ezért leszálltunk a buszról és felmentünk az Aventinusra. Gyönyörű volt a domb, rengeteg fa, szép villák, és közben a kilátás Rómára! Megcsodáltuk a képet a Szent Péter kupolájával a kulcslyukban, sajnos lefényképezni nem sikerült, de a szemünk tárolta a képet. Gyönyörű parkokon mentünk keresztül, ahonnan egész Róma látszott a naplementében. Egy srác amerikai dalokat énekelt, de néhányan szóltak neki, így olaszul kezdett énekelni. Nagyon hangulatos volt. A Circus Maximus mellett lesétáltunk a villamoshoz, egy kis boltban bevásároltunk, aztán otthon csomagolás és alvás.

6. nap 2015. július 20.

Reggel 6.30-kor keltünk, én nagyon rosszul aludtam, óránként felkeltem, elég nagy volt a zaj az utcán. 7-kor reggeliztünk, aztán rohantunk a Tiburtinára. Szerencsénk volt, időben jött a villamos és a busz is, bár nem az, amit előző nap kinéztünk, még a jegyért is sorba kellett állni (itt nem lehet a sofőrnél jegyet venni a távolsági buszokra, előre meg kell venni a pénztárban). 8-kor ott álltunk a busz mellett, de a sofőr békésen kávézgatott, és intett, hogy nyugi. 8.15-kor indultunk, a busz Milánóba ment Firenzén és Bolognán át. Nem is álltunk meg sehol Firenzéig, csak egy benzinkútnál 10 percre. Itt vigyáztunk pár percig egy néger kisbabára. Alig voltak a buszon, végig autópályán mentünk, de gyönyörű tájakon. Dombok, hegyek, viaduktok, folyóvölgyek, városok a hegy tetején, minden csupa zöld! 11.45-kor értünk Firenzébe, először nem tudtuk, hol vagyunk, de kiderült, hogy éppen a pályaudvar mellett tett le bennünket a busz. Így gyalog is nagyon közel volt a szállásunk. Már készen volt a szobánk, el is foglaltuk, nagyon szép, tágas szoba, és végre volt ablakunk, valódi kilátással. Elindultunk sétálni, a szomszéd utcában kezdődött a piac (rengeteg táska, bőráru, ékszerek), megnéztük a San Lorenzo-t, a dómot és a harangtornyot, sajnos a keresztelőkápolnát éppen tatarozták. Elsétáltunk a Santa Croce-templomhoz, sajnos zárva volt, így legalább nem jártunk úgy, mint Stendhal. Visszamentünk az Uffizihez, aztán át a Ponte Vecchio-n. Gyönyörű a híd a pici kis házakkal az oldalán, szép volt a naplementében az Arno. Ezután hazamentünk, utána elsétáltunk az állomásra, megkerestük a buszállomást (szerencsére közel van), megkérdeztük a buszt San Gimignano-ba. Timi szerint dolgozatot írattam a nénivel, nem bíztam benne, hogy megértem olaszul, vagy akár angolul az indulási időpontokat, ezért egy papírra felírtam, honnan hová akarunk menni, aztán odaírtam, hogy Time: ? és Euro: ?, a hölgy pedig kitöltötte. Így egyszerűbb volt mindkettőnknek. Utána elsétáltunk a Santa Maria della Novella templomhoz, erről kapta a nevét az állomás, egy szép kis tér van előtte, ott üldögéltünk egy kicsit, nagyon hangulatos, bár az útikönyv szerint elhanyagolt és veszélyes, ennek nyomát sem láttuk. Este még lesétáltunk az Arno partjára, hazafelé vettünk ennivalót egy török kifőzdében, mixet vettünk, így vagy nyolcféle kaját tudtunk megkóstolni. Eredetileg a SMN téren akartuk megenni, de olyan furcsa érzésünk volt, mintha nem illene ott enni. (Senkit sem láttunk a tereken enni, nem úgy, mint Londonban, ahol ez bevett szokás. Nem is nagyon voltak a parkokban padok, az útikönyv szerint a fontosabb nevezetességek előtt nem is szabad a lépcsőkön enni-inni.) Ezért inkább hazavittük, és a szállodában ettük meg. 

7. nap 2015. július 21.

Éjjel sokáig beszélgettünk, ezért nehéz volt felkelni. Itt is egy teraszon reggeliztünk, a firenzei háztetőket nézve. Sajnos, le is késtük a 8.15-ös buszt, a 8.40-esnek pedig nem volt csatlakozása Poggibonsiban, így egy órát vártunk. 10.20-kor indultunk San Gimignano-ba, ott sétáltunk a városban. Közben láttunk egy automatát és vettünk fel pénzt az AMEX-kártyámról, pedig előtte azt mondták a pénzváltóban, hogy egész Olaszországban nem fogadják el a kártyát. Nagyon megkönnyebbültem, így már nem kell annyira spórolni a készpénzzel. Gyönyörűek voltak a tornyok (a várost úgy is hívják, hogy a középkori Manhattan), az egyikre fel lehetett volna menni, de többe került, mint a Szent Péter kupolája, így nem mentünk fel.

12.25-kor visszamentünk Poggibonsin keresztül Colle di val d’Elsa-ba. Itt is várnunk kellett több mint egy órát, így sétáltunk a városban. Közben egy kis étteremben megebédeltünk, én vaddisznópörköltet (helyi specialitás), Timi meg egy akkora pizzát, hogy lelógott a tányérról. A pizzához üdítő és édesség is járt. A pizza felét elcsomagoltattuk, így is csak futva értük el a buszt Volterrába. Csodaszép, hajtűkanyarokban gazdag úton értünk oda, sétáltunk a főtéren (valóban nem itt forgatták az Alkonyat 2-t, de ezt már korábban is olvastuk az útikönyvben, a valóságban Montepulciano-ban forgatták, Volterra csak a nevét adta a filmhez). Aztán visszamentünk Colle-ba, és onnan tovább Siena-ba. Este hétkor értünk oda, így alkonyi fényben csodáltuk meg a Campo legyező alakját és a gyönyörű, rózsaszínű dómot. Egy gyorsjáratú busszal jöttünk vissza Firenzébe, 20.15-kor indult volna, de a sofőr itt is kedélyesen beszélgetett, kávézgatott. Este fél tízkor értünk haza, az állomáson még megvettük a jegyet Pisába és hazamentünk.

8. nap 2015. július 22.

Korábbra kértük a reggelit, mert 7.53-kor indult a vonatunk Pisába. Megkóstoltam a brióst (nutellásat és vaníliásat) és ittam egy kapuccsínót. Állítólag ez az igazi olasz reggeli. Elértük a vonatot, de indulás előtt 2 perccel közölték, hogy törölték a járatot. Persze, ezt olaszul közölték, de egy kalauzt megkérdeztem, és angolul elmagyarázta. Átszálltunk egy másik vonatra, de ez csak Pisa Centrale-ra ment, nekünk pedig Pisa San Rossore állomástól lett volna közelebb a ferde torony. Ráadásul később is indultunk. Nagyon izgultam, mert 9.45-re volt jegyünk a toronyba, és féltem, hogy később nem engednek be. Szerencsére Pisában rögtön átszálltunk a Viareggio-ba menő vonatra, (ez lett volna eredetileg a miénk, de hogy hogyan ért Pisába, rejtély), néhány perc múlva ott is voltunk, és tényleg kb. 5 perc volt gyalog a Csodák tere. Gyönyörű volt a dóm és keresztelőkápolna, de mi rohantunk, bemutattuk a jegyet, aztán irány a ruhatár (csak telefont és fényképezőgépet lehet felvinni, semmilyen táskát sem) és pontosan 9.45-kor bementünk. Sikerült! Lent, a torony aljában egy hölgy mondott néhány szót angolul a torony történetéről (olaszul nem, mert senki sem jelentkezett, hogy beszél olaszul), aztán elindultunk felfelé. Mi mentünk legelöl. A csigalépcsőn minden körben érezni lehetett a dőlést, szinte nekiestünk a falnak. Fent viszont nem látszott a dőlés, csak akkor éreztük, amikor átmentünk a másik oldalra. Felmentünk a legtetejére is, ahol a harangok vannak. Pontosan 30 percet tölthet fent mindenki, aztán letereltek minket. Kiváltottuk a táskát, ittunk (rettenetes meleg volt), aztán fényképeztünk. Timi szeretett volna még néhány pózt, videót, de rohannunk kellett a vonathoz. Vártunk egy buszmegállóban kb. 10 percet, de nem jött semmi, így taxival mentünk az állomásra. 7 eurót fizettünk, de legalább elértük a vonatot, előtte még képeslapot és jegyet is tudtunk venni. (És a kocsiban légkondi volt!)

Nem sokkal egy előtt értünk La Speziába, gyorsan megvettük a jegyet a Cinque Terre-be, nagy nehezen érvényesítettük, aztán éppen csak elértük a 13.03-as vonatot. Az 5 falu közül a legtávolabbiba mentünk, szinte végig a sziklába vájt alagútban, csak néha pillantottuk meg a tengert. Monterossoban sétáltunk a parton  a strand mellett, aztán megebédeltünk (spagetti pestóval és görög saláta), fagyiztunk, aztán átmentünk Riomaggiore-ba. Itt belelógattuk a lábunkat a vízbe, fényképezkedtünk a sziklákon, elindultunk a szerelmesek ösvényén, de sajnos le volt zárva, így gyaloglás helyett vonattal mentünk át Manarolába. Itt végre tudtunk sétálni a sziklákon kialakított sétaúton, láttunk egy kis öblöt, ahol néhányan fürödtek, egy filmforgatást, szikláról leugráló gyerekeket és már indultunk is vissza. Sajnos az utolsó vonat, amivel elértük volna a csatlakozást, nem jött, így egy másikkal mentünk, ami nagyon lassan ment, így lekéstük La Spezia-ban a firenzei vonatot. Illetve nem késtük le, mert a vonat megvárt, csak nem tudtunk jegyet venni, mert az automata úgy tudta, hogy már elment. Ráadásul alig találtuk meg a vágányt. Végül meglett, és jegy nélkül szálltunk fel. Egy hete szorgalmasan és becsületesen megvettünk minden busz- és vonatjegyet, soha senki nem ellenőrizte, egyetlen kalauzt sem láttunk egész héten. Most persze azonnal jött, 10 euro büntetéssel megúsztuk (ennyibe került, hogy a vonaton vettünk jegyet). 21.45-kor értünk Firenzébe, aztán hazasétáltunk.

9. nap 2015. július 23.

Reggel kilencig aludtunk, majdnem lekéstük a reggelit. Elindultunk várost nézni, bementünk a dómba, nagyon egyszerű, szinte dísztelen belül, de nagyon szép. Utána elmentünk Dante házához, és ahhoz a templomhoz, ahol meglátta Beatrice-t, majd az Uffizinál beálltunk a sorba. Kiderült, hogy legalább 2 órát kellene várnunk, az őr szerint próbáljuk meg másnap nyitáskor. Átsétáltunk az Arno túlpartjára, felmásztunk a Piezzale Michelangelo térre, megnéztük a San Salvatore templomot (belülről is), aztán még feljebb a San Miniato-hoz, de az sajnos zárva volt. Nagyon szép volt mellette a temető. Gyönyörű volt a kilátás a hegyről a városra. Lefelé jövet még lefényképeztük a Pitti palotát, vettünk zsemlét, kecskesajtot, paradicsomot és tejet, és egy mellékutcában megebédeltünk. Hazafelé menet még láttunk néhány szép templomot, a Medici-kápolnát, bementünk néhány üzletbe és hatra hazaértünk. Hétkor indultunk tovább, be akartunk vásárolni, de a piac már éppen zárt. Azért vettünk ajándékba Chiantit kis üvegben, meg nagyjából megterveztük, kinek mit veszünk. Este még fagyiztunk egyet és fél 10-re hazaértünk. Ettünk egy kis füstölt sajtot sós keksszel, aztán alvás.

10. nap 2015. július 24.

Korán keltünk, reggeli után indultunk az Uffiziba. 8.15-kor nyitottak, mi kb. 5 perccel később értünk oda, de már nagy volt a sor. Így is pontosan egy óra alatt bejutottunk. Szépek voltak a képek és a szobrok, láttunk Caravaggio-t, Raffaello-t, Botticelli-t, Leonardo-t, Michelangelo-t. Utána ajándékokat vásároltunk, negyed kettőkor értünk haza. Kicsit sziesztáztunk, háromkor elindultunk sétálni, erősen fújt a szél, sőt a San Marco téren esni kezdett az eső. Bemenekültünk az Akadémia árkádjai alá (itt őrzik az eredeti Dávid-szobrot), aztán néhány perc múlva továbbmentünk a Santissima Annunciata felé. Sajnos a templomot és az árvaházat éppen renoválták, de azért sikerült néhány jó képet csinálni. Állítólag az árvaház árkádjai voltak az elsők Firenzében, ez szolgált mintaként a többi épülethez.  Továbbmentünk a zsinagóga felé, lefényképeztük az épületet a kerítésen keresztül (persze, zárva volt), aztán útközben hazafelé vettünk egy kis kaját egy indiai étteremben. Megint vegyestálat, így sokfélét kóstoltunk meg. Estig olvasgattunk hallgattuk az utca zaját, 11 után elaludtunk.

11. nap 2015. július 25.

Reggel fél hétkor keltünk, bár előző nap szóltunk, hogy 7-re kérjük a reggelit, 7.10-kor még nem nyitottak. A recepciós jött fel, és hozott nekünk croissant, ittunk egy kis narancslevet, és már mentünk is az állomásra. Kiderült, hogy a vonat, amivel Rómába megyünk, továbbmegy a reptérre is, így nem kellett volna a transzferbusz. 7.38-kor indultunk, 9.10-re már a Terminin voltunk. Timi vett könyvjelzőt, vettünk ennivalót az útra, és pontosan 9.55-kor indult a Terravision. Buszos városnézés Rómában, aztán egy kis gyaloglás a reptéren, ettünk, majd feladtuk a poggyászt. A 12.40-es gépet előbb 12.25-re, majd 12.55-re írták ki, végül egy másik kapunál szálltunk fel 13.30-kor. Pontosan 3-kor leszálltunk, (együtt utaztunk Faragó Tamással), megvártuk a bőröndöt, vettünk a Sparban ennivalót, aztán a 16.13-as vonattal hazajöttünk. Tibi kijött elénk így negyed hétkor már a lakásban voltunk.

A szállodánk Rómában

Előcsarnok

Indulunk a városba.

Hát igen... ez volt az ablakunk.

Porta Maggiore

Pálmafa

Santa Maria Maggiore 

Vespák

Lefelé az Esquilino dombról

Első pillantás a Colosseumra

Timi és a Colosseum

Háttérben Konstantinusz diadalíve

Festő munka közben

Leander

Hazafelé a Via Labicana-n

San Clemente

2. nap

Vatikánváros

Szent Péter tér

Hol a sor vége?

Víz!

Szent Péter bazilika

Bernini oszlopai

Nyugati szél

 A vatikáni postahivatal

Tömegben

Indulunk a Vatikáni múzeumokba

Via Leone IV.

Tehát balra

A múzeum bejárata

A múzeumon belül

Terasz, kilátással a Szent Péter bazilikára

Vatikáni kertek

Kilátás az egyik ablakból a Vatikáni kertekre

Térképek galériája

Mennyezet

Éppen restaurálnak

Belső udvar a Vatikánban

Raffaello: Athéni iskola

Raffaello: Disputa

Giuseppe Momo csigalépcsője

Porta del Popolo

Megérkeztünk a tengerhez!

Indulunk vissza Rómába.

3. nap

Római háztetők a teraszunkról nézve

Reggelizünk

Megint a Szent Péter téren

A Bazilika bejárata

Ekkora az Esztergomi bazilika

Megyünk fel a kupolába.

A tér a bazilika tetejéről

A svájci gárda

Sant' Angelo

Ponte Sant' Angelo

Háttérben a bazilika

Sant' Angelo a hídról nézve

Úton a Piazza Navona felé

Piazza Navona

Fontana del Moro

Sant' Agnese in Agone

Bernini: Fontana dei Quattro Fiumi

Palazzo Pamphili

A Pantheon oldala

Timi vásárolt

A Pantheon előtt

Piazza Campo dei Fiori

Babington's Tea Room 

Piazza di Spagna

Szökőkút a Piazza di Spagna-n

Via dei Condotti

Via del Corso

Utcai művészet

Trevi kút

Célzás

Dobás

Biztosan visszajövünk még!

Vacsora

Egészségünkre!

Palazzo Venezia

Monumento a Vittorio Emanuela II.

Santa Maria in Aracoeli

4. nap

Colosseo

Így nézett ki egykor.

Konstantinus diadaliíve

Via Sacra

Indulunk a Forum Romanum-ra

Háttérben a Palatinus-domb.

Basilica Guilia

Kővirág

Palatino

Lábujj

Kilátás a Circus Maximus-ra

Naplemente

Háttérben a Palatinus

Bocca della Verita

Santa Maria in Cosmedin

Trastevere

5. nap

San Giovanni in Laterano

Battistero

Santa Croce in Gerusalemme

Porta San Paolo

Piramide

Trastevere

Itt ebédeltünk.

Santa Maria in Trastevere

San Francesco a Ripa

Megyünk fel az Aventinus-ra.

Santa Maria il Priorato

A híres kulcslyuk

Piazza dei Cavalieri di Malta

Esküvő

Zenész

Palatinus

6. nap

Firenze, Santa Maria Novella

A szobánk

San Lorenzo

A San Lorenzo kerengője

A dóm és a keresztelőkápolna

Bargello

Santa Croce

Piazza della Signoria

Neptun-kút

Loggia dei Lanzi

Palazzo Vecchio

Dávid-szobor

Uffizi

Arno

Ponte Vecchio

Piazza Santa Maria Novella

Santa Maria Novella

Kilátás az ablakunkból a Via Guelfa-ra

7. nap

Indulunk San Gimignano-ba

San Gimignano

Ronanesque Collegiata

Úton Poggibonsi felé

Colle di Val d' Elsa

Timi és a pizza

Úton Volterra-ba

Volterra

Várjuk a buszt.

Úton Siena felé

Ismét Colle di Val d'Elsa-ban

Siena

Torre del Mangia és a Palazzo Pubblico

Campo

Duomo

Rögtönzött koncert a Duomo előtt

8. nap

Reggeli a szállodában

Kilátás a teraszról

Indulunk Pisa-ba

Úton Pisa-ba

Pisa San Rossore

Campo dei Miracoli

Torre Pendente

Indulunk fel a toronyba.

A Doumo a toronyból

Pisa

Duomo

Leértünk a toronyból

Tényleg ferde!

Timi megtámasztja

Csak el ne dőljön!

Duomo, Battistero és a Torre Pendente

Úton La Spezia felé

Márvány

Megérkeztünk Monterosso-ba.

Folyadékpótlás

Ebéd Monterosso-ban

Megérkeztünk Riomaggiore-ba.

Megérkeztünk Manarola-ba.

9. nap

Mercato Centrale

San Lorenzo

Duomo

Battistero

Kút Medici-liliommal

Duomo

Campanile

Kupola-esernyő

Piazza della Signoria

Dávid

Palazo Vecchio

Loggia dei Lanzi

Az Arno és a Ponte Vecchio

Ajándék Ádinak

Ponte alle Grazie

Úton a Piazzale Michelangelo felé

Rózsakert

San Salvatore al Monte

San Miniato

Palazzo Pitti

Kecskesajt

Piazza della Repubblica

Palazzo Vecchio

Piaza Santa Maria Novella

10. nap

Kilátás az Uffizi-ból az Arno túlpartjára

Michelangelo: Szent Család

Botticelli: Primavera

Botticelli: Vénusz születése

Az Uffizi terasza

Itt lakunk!

San Marco

Accademia

Zuhog az eső!

Piazza di Santissima Annunziata

Spedale delli Innocenti

I. Ferdinánd

Zsinagóga

Via Guelfa

11. nap

Hazafelé repülünk.